Catania

A Campus Hungary program segítségének és a Magyar Orvostanhallgatók Szövetsége általi szervezésének köszönhetően töltöttem négy hetet Olaszországban. Ezen rövid tanulmányút ideje alatt Cataniában a Policlinico Kórház gyermekgyógyászat-bronchopneumológia osztályán teljesítettem szakmai gyakorlatot. Korábban hasonló csereprogramban még nem vettem részt, ezért döntöttem úgy, hogy last minute lehetőségként hatodévem utolsó szigorló gyakorlatának hét hetéből négy hetet külföldön végzek el. A fogadó intézmény megválasztásakor a legfontosabb szempont volt számomra, hogy akkreditált egyetemi kórház legyen, ugyanis csak így tudtam elfogadtatni és kreditekkel beszámíttatni a kint töltött gyakorlatot, és így nem csúsztam meg egyetemi tanulmányaimmal.

Elsős korom óta vagyok aktív tagja a MOE-nak, és ezalatt az idő alatt többször voltam a bejövő, nyári gyakorlatukat Debrecenben töltő cserediákok kapcsolattartója, mely során különböző programokat szerveztünk diáktársainknak, hétvégenként más városokat (Budapest, Siófok) is bemutatva nekik. Ekkor kóstoltam bele igazán én is abba, hogy milyen jó, hogy ennyi orvostanhallgató van egy helyen a világ számtalan pontjáról érkezve és tölti egyszerre hasznosan és kellemesen nyári szünidejének egy részét az általa választott országban. Látva ezen ösztöndíj megannyi pozitív vonzatát végül én is úgy döntöttem, hogy nem hagyom veszni a pontjaimat, a befektetett munkát, hanem részt veszek a csereprogramon.

A döntés meghozatalában nagyon fontos szempont volt számomra, hogy pénzügyileg tudjam finanszírozni a kint tartózkodást. Ebben hatalmas segítséget jelentett nekem és még számtalan diáktársamnak a Campus Hungary anyagi támogatása. Amikor megkaptam az ösztöndíjat, úgy éreztem, hogy minden biztosítva van ahhoz, hogy nyugodt szívvel kiutazzak.

Véleményem szerint manapság az idegen nyelvek tudása elengedhetetlen ahhoz, hogy felvegyük a versenyt európai kollégáinkkal, illetve hogy tanuljunk tőlük konferenciákon és a szakmai cikkek olvasásakor. Ezen egy hónapos gyakorlat jó lehetőséget adott arra, hogy gyakoroljam mind az orvosi angol szaknyelvet a kórházban, mind pedig a társalgási angol nyelvet a mindennapokban. Több féléven keresztül vettem részt angol nyelvi kurzusokon az egyetemen, de ezek hetente csak 4-5 órát jelentettek. Ehhez képest a kint töltött 4 hét alatt annyit beszéltem angolul, mint egész eddigi életemben, ennél intenzívebb kurzust nem tudok elképzelni. Akkor tanul igazán sokat az ember, amikor rá van kényszerítve és én itt rá is voltam, hiszen olaszul nem tudtam, ezért mindenkivel csak angolul beszélgettünk: a többi tanulóval, szobatársammal, illetve az orvosokkal, a szülőkkel, a betegekkel a kórházban.

Kórházi gyakorlatom mindennapjai hasonló ütemben zajlottak. A munka rendszerint orvosi megbeszéléssel kezdődött 8-tól, mely során az ügyeletesek referáltak az éjszaka során történtekből, illetve az új betegekből, hasonlóan a magyar rendszerhez. Ezt követően vizittel folytatódott a nap. Ezen az összes orvos és cserediák részt vett, sőt a betegek hozzátartozói is jelen lehettek, ami számomra újdonságot jelentett, mert Magyarországon a vizit ideje alatt a hozzátartozóknak el kell hagyniuk az osztályt. Minden egyes beteget egyesével megtárgyaltunk tutorunkkal. Átbeszéltük tüneteiket, szükséges terápiájukat, átböngésztük kórelőzményeiket, lázlapjukat, majd fizikálisan is megvizsgáltuk őket. Ami a legérdekesebb volt számomra, hogy a Policlinico Kórház gyermekgyógyászat osztályának bronchopneumológia részlege cysztás fibrózis centrum, ezért a páciensek zömét ezen betegségben szenvedők alkották. A tutorunk előadásokat tartott nekünk ezen kórkép patomechanizmusáról, tüneteiről, vizsgálati protokolljáról. Mivel multiorganikus szindrómáról van szó, a páciensek sajnos többszervi érintettséggel rendelkeznek, ennek megfelelően bonyolult terápiás protokollt kell náluk alkalmazni. Mentorunkkal együtt átbeszéltük az egyes gyógyszerek, illetve egyéb kezelési lehetőségek pl. oxigén terápia létjogosultságát, dózisát, esetleges mellékhatásait. A beszámolók után megvizsgáltuk a gyerekeket, áttanulmányoztuk mellkas röntgenjeiket, labor leleteiket. Ezek a közös megbeszélések, azért voltak számomra nagyon hasznosak, mert az általa mondott információkat eddig csak könyvekben olvashattam, ugyanis ezen betegség Magyarországon nagyon ritka, én a hat év során egy ilyen pácienssel sem találkoztam. Az osztályon több beteg feküdt tüdőgyulladással, számukra antibiotikus terápiás tervet állítottunk össze, illetve naponta követtük ennek hatékonyságát fizikális vizsgálattal, továbbá laboreredményeik alakulásával és szükség esetén képalkotó eljárások alkalmazásával. Összességében a gyakorlatot hasznosnak találtam, mert új dolgokat tanulhattam olasz kollegáinktól, és betekintést nyerhettem abba, hogy máshol miként működik az egészségügyi rendszer, milyen az orvos-beteg kapcsolat és a magyar ellátáshoz képest milyen különbségek vannak.

Cataniában több mint 30 ország közel 60 diákja töltötte el augusztusi gyakorlatát. A tanulmányút az IFMSA (International Federation of Medical Students Asociation) keretein belül valósult meg. Ez a legrégebbi és a legnagyobb önálló szervezet orvostanhallgatók számára. A csereprogram kiváló lehetőség volt arra, hogy megismerhessek más országokat és kultúrájukat, továbbá, hogy az egy hónap alatt életreszóló barátságokat kössünk és nem utolsó sorban szakmai kapcsolatokat építsünk ki.

A kint tartózkodás nem csak a tanulásról szólt, hanem a nyaralásról, az utazásról is. Minden hétvégén szerveztek nekünk közös programokat, Szicíliai különböző városait barangoltuk be és tekintettük meg a történelem fennmaradó csodálatosan emlékeit.

Terveim között szerepel, hogy a diploma megszerzése után egy angol nyelvterületű országban helyezkedjek el, melyhez minden szempontból nagyon jó alapot kínált ez a külföldi szakmai gyakorlat.

Farkas Flóra