Hannover

Egy feledhetetlen hónapot tudhatok magam mögött Hannoverben. Egy életre szóló tapasztalat volt, és már alig várom, hogy idén is megpályázhassak egy hasonló programot a következő gyakorlati hónapra. Hát a sztereotípia beigazolódott, miszerint a dolgok igen csak másképp mennek Németországban mint Magyarországon, természetesen ennek pozitív és negatív oldala is volt egyaránt. Bár szerencsére nekem több jutott a kellemes tapasztalatokból.
Azt hiszem, hogy mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy aki Németországot választja, az ne számítson lazsálásra, kő keményen le kell dolgozni a napi 8 órát, lógás nem nagyon van. Viszont annál több érdekes tapasztalat. Én a belgyógyászat gyakorlatomat töltöttem ott. A német tudásom nem volt valami stabil, én is azok közé tartoztam, akik tanulták a gimiben, el is jutottak egy viszonylag jó szintre, majd hagyták kikopni. Még is az 1. hónap végére probléma nélkül vettem fel az anamnéziseket akár önállóan. Két mentor foglalkozott velem az endokrinológiai osztályon töltött egy hónap alatt, abszolút bevontak az ottani munkájukba. A céljuk az volt, hogy segítőkéz legyek mellettük és önállóan végezhessem mindazon feladatokat, amelyet egy belgyógyász végezhet az osztályon, anamnézis felvétel, fizikális vizsgálat az ottani menetrend szerint, vérvétel, branülálás, ascites punctio, endokrinológiai tesztek, endoszkópos vizsgálatok, amelyeket szimulátoron gyakorolhattam. És a kórélettan ill. a belgyógyászat tankönyvekből megtanult ritka esetekkel találkozhattam. Szóval a gyakorlati tudásom talán többet fejlődött mint a 6 Magyarországon töltött szemeszter alatt összesen.
Az augusztust töltöttem ott meglehetősen családias légkörben. Mindössze 2 incoming érkezett rajtam kívül arra a hónapra. Eleinte ez megijesztett, mert simán benne volt a pakliban, hogy nem fogunk egymással kijönni olyan jól. Ennek ellenére két szoros barátságot kötöttem és két nagyon érdekes embert ismertem meg. Hannover fekvése nagyon jó, a szomszédban van Berlin és Hamburg is. Hétvégente ezekben a városokban kalandoztunk. Felfedeztük , turistáskodtunk, kulturálódtunk, barátokat látogattunk , újakat ismertünk meg na meg buliztunk. 
Hannoverbe visszatérve pedig a helyiek közé integrálódtam. Harmad magammal laktam, a belváros közepén egy igazi diáklakásban. Sajnos a lakótársaimnak majdnem az egész hónapot végig kellett tanulniuk, mivel az augusztus náluk a vizsgaidőszak közepe, így sajnos a kapcsolatunkat ez bekorlátozta, de ennek ellenére nagyon barátságos volt a légkör. Mindenesetre aki Németországot választana ha teheti júliusban menjen.
A CP-k nagyon kedvesek voltak, igazán törődtek a sorsunkkal, és a vizsgák ellenére elég sok közös programot szerveztünk. Ha csak tudtak velünk múlatták az időt. Nagyon jóban lettem a CP-eimmel, és sokat segítettek a beilleszkedésbe. Többek között hála nekik nagyon hamar otthonosan kezdtem érezni magam. Biciklit is szereztek nekem, ami különösen fontos kellék Hannoverben. Ebből a szempontból inkább egy holland kisvárosra emlékeztet, mert abszolút a biciklisek uralják a forgalmat, és valóban az egyik leggyorsabb közlekedési eszköz. Bár a tömegközlekedés is nagyon jól kiépített, de nagyon meg kell szervezni az embernek azt, hogy pontosan hova akar menni, hol akar átszállni, na meg, hogy mikor, mert a pontosságot ezen a téren is nagyon komolyan veszik. 

Bátran tudom ajánlani Németországot bárkinek aki egy kis változatosságra vágyik. Aki belgyógyászat gyakorlatra menne, annak különösen hasznos lehet a német nyelv fejlesztése szempontjából na meg a gyakorlati tudás kiterjesztése miatt. Nekem a szociális élet is egy meghatározó szempont volt. Nem volt nyaralás, de még is számos új barátságot kötöttem, valószínű sokkal közelebb kerültem ezekhez az emberekhez, mintha 20 másikkal kellet volna megismerkednem ennyi idő alatt. Valamint számos izgalmas programot tudhatok magam mögött. Kezdve a spontán utazásokkal, a helyi fesztiválokkal ,, a piknikekkel, amelyet a város környékén lévő zöld övezetben szerveztünk és nem utolsó sorban a múzeumok.

Déri Judit