Nepál

Kathmandu
Hidas Dóra

Miért éppen Nepál?- Miért ne?

Amikor felvetettem a családomnak, hogy adott a lehetőség, hogy egy fejlődő országban töltsem el a negyedéves sebészet nyári gyakorlatomat, mindenki a térkép után kapott: Nepál?? Hol is van pontosan? Miért éppen itt? Te nem vagy normális!

Mire kiderült, hogy júliusban mehetek, már lassan meg is barátkoztak a gondolattal, hogy egy hónapot töltök majd egy általunk oly kevéssé ismert,  tőlünk annyira távol álló kultúrában.

Bár sok információt nem tudtam meg a kinti kapcsolattartómtól, annyit elmondott, hogy készüljek a monszun időszakra, egy hindu családnál leszek elszállásolva és garantálja, hogy imádni fogom az országukat. Stop. Végül is én sem szeretem a túlszervezett dolgokat, lesz ami lesz, gondoltam.

Nepál elég szabad ország, vízumot csak megérkezéskor kell kötni a reptéren; mint turista, tárt karokkal fogadnak és sokkal kedvesebben és engedékenyebben viszonyulnak hozzád, mint egy nepáli polgárhoz.

A családomnál jobb vendéglátókat elképzelni sem tudtam volna, az évek során már több mint kétszáz diákot szállásoltak el a világ minden tájáról, segítőkésznek (még a kirándulásaim szervezésében is sok tanácsot adtak, nélkülük nem sikerült volna ilyen ennyi helyre eljutnom), rugalmasnak, és mint a nepáliak általában, hihetetlenül kedvesnek és vendégszeretőnek bizonyultak. Reggelit és vacsorát kaptam tőlük, ebédelni a kórház melletti éttermekben tudtam, az árak a magyar átlaghoz viszonyítva nagyon-nagyon barátságosak, és a nepáli diákigazolványommal még az 50 Ft-nak megfelelő buszjegyekhez is járt kedvezmény.

Ha Kathmandut egyetlen szóval kellene jellemeznem, talán az „őrült” lenne a legmegfelelőbb. Zsúfolt, koszos, sáros, a közlekedésben gyakorlatilag nincsenek szabályok, motor és autó dudálás, páradús, szennyezett levegő, maszkos emberek az utcákon, tehenek sétálgatnak és majmok ugrálnak az úton…mégis mindez leírhatatlanul csodálatos és ha a mérleg másik felére teszem a hindu és buddhista kultúra, a Kathmandun kívül megismert tájak, a Himalája, a szokatlan ételek, az emberek kedvességének és nyitottságának varázsát, akkor a higiénia hiánya és a város fizikai állóképességet próbára tevő volta már tényleg nem is tűnik olyan szörnyűnek. Minden perc élmény, az utcákon sétálgatva az ember szinte képtelen felfogni hova csöppent.

Mivel a sebészetet úgysem fogadták volna el itthon, tekintve, hogy Európán kívüli ország, úgy gondoltam, hogy inkább a számomra izgalmasabb sürgősségi osztályt választom, amit egyáltalán nem bántam meg. A tevékenységem ugyan nagyrészt a megfigyelésre szorítkozott, az általában csak nepáliul beszélő betegek és köztem levő nyelvi akadályok miatt, de az orvosok között akadt nem egy lelkes, tanítani is szerető. A kórház oktatókórház, az egyetemi képzés angolul folyik, így nagyon jól beszélik a szakmai nyelvet. Sok mindent láttam, ami Európában elképzelhetetlen, nehéz lenne ezt pár mondatban összefoglalni.

Ha az ember úgy dönt, Nepálban tölti a gyakorlatát, nem árt, ha könnyen feltalálja magát, mert ki lehet fogni (persze nem törvényszerű) olyan időszakot, amikor nincs ott cserediák, a helyi LEO-nak sincs ideje programokat szervezni, így saját magadnak kell megkeresni a lehetőségeket. Azok viszont határtalanok, a látnivalók száma végtelen, barátokat pedig már akkor lehet szerezni, ha csak kiteszed a lábad az utcára.

Nyáron esős évszak van, ami annyit tesz, hogy majdnem minden nap esik az eső, nem hosszú ideig, de nagy túrákat nem lehet szervezni a hegyekbe, mert elég veszélyes ilyenkor a csúszós utak miatt. Ha valaki mászni szeretne a Himaláján, akkor inkább az itthoni őszi és tavaszi időszak az ajánlott.

Arra is fel kell készülni, hogy a komfort fokozat messze elmarad a hazaitól,  nagyon más elképzelésük van a tisztaságról, higiéniáról, előfordul, hogy nincs meleg víz, az áram rendszeresen elmegy, de ha ezeket a kaland részének fogod fel és nyitott vagy a szokatlan és váratlan dolgokra, akkor életed legnagyobb és legjobb élményében lehet részed.

Siklóernyőztem a Himalájáról, fürödtem elefánt hátán a folyóban, láttam rinocéroszt a dzsungelben, jártam buddhista kolostorban, hindu esküvőn, mesebeli tájakat láttam, mesebeli emberekkel ismerkedtem meg… Ezeket az élményeket nem cserélném el semmire.:)