Reykjavík

2014. augusztusában megadatott az amire minden utazó vágyik: eljuthattam Izlandra. Nagyon meglepett, hogy az elosztón előttem lévők elpasszolták az egy darab ide szóló helyet, gondolkodás nélkül csaptam le rá.
Utazás: Közvetlen repülőjárat híján ,,kénytelen voltam” átszállni: odafelé 2 napot töltöttem Berlinben egy barátomnál, visszafelé 4-et Koppenhágában. A sziget egyetlen nemzetközi reptere (Keflavík) 50 km-re van a fővárostól, gyakori buszjárat köti össze azzal. Reykjavík tömegközlekedését buszhálózat alkotja: ritkán és kevés busz jár de hozzá lehet szokni. Az országban szintén buszok alkotják a közlekedést, vasút nincs. Reykjavík közvetlen környékén egész jó, de sok helyre egyáltalán nem jutnak el így az egyetlen megoldás az autóbérlés marad, mi is sokszor vettük igénybe. 
Kórház: Egészen érkezésemig abban a hitben éltem, hogy ortopédiára kerülök, de mikor megjöttem bejelentették, hogy ja, bocsi amúgy ált. seb. lesz. Jó, rendben, legalább nem intenzív helyett raktak rehabilitációra, mint egy horvát lányt… A kórház (Landspítali = országos kórház) természetesen nagyon modern szinte minden megvan, ami kell (pl.: masszázsfotel a műtősök pihenőjében). Többnyire műtéteket néztem, nagyritkán mosakodhattam csak be. A dokik, tisztelet a kivételnek, nem igazán lelkesedtek az angolul való magyarázásért (,,- Thats the liver. - Thanks Captain Doctor Obvious!”), hiába kérdezgettem, többnyire tőmondatokban válaszoltak. Szerencsére azonban a gyereksebészettől az urológián át az endoszkópig szinte mindenféle beavatkozást megtekinthettem, szabad bejárásom volt kb. akármikor akárhová. Mivel júliusban itthon is meg kellett csinálnom a gyakorlatot (Izland nem EU, nem fogadja el az egyetem) ezért izgalmas volt látni, hogy azonos műtétet itt és ott hogyan csinálnak, mik a különbségek. A bejárást nem vették igazán komolyan, nem úgy a CP-k akik a Fossvogur-ban (másik kórház) ebédnél kérdezgették, hogy ki hol van és mit csinál. 
Szállás, kaja: Szállásunk a város szélén egy kis házikó volt, alapvetően jó állapotban, de például Internet nem volt, még egy lyuk a falban a kábelnek sem. Napi 1 ebédre elég pénzt kaptunk: a kórház menzáján végigkóstolhattam az izlandi konyhát kiváló ár-érték arányon.
Programok, CP-k: Egy hétvégét szerveztek nekünk a Snaefellsness félszigetre, az nagyon jó volt, ügyesen megcsinálták, de ezen és 2 kocsmázáson kívül gyakorlatilag semmi. De ahogy mondják, ,,Magad uram, ha szolgád nincsen!” mi mindent megcsináltunk, amit akartunk és kisebb dolgokban (pl.: kölcsönkérni ezt-azt ami kirándulásokhoz kellett) azért lehetett rájuk számítani. Pick-upot vagy kaptál vagy nem (én nem) a levelezőpartnereddel vagy találkoztál vagy nem (én nem). Úgy éreztem, hogy kedves emberek és segítőkészek alapvetően, de nem tudják még, hogy mi fán terem ez a CP dolog, sokszor volt nagy a fejetlenség (pl.: A pick-upra kimenő CP lánynak fogalma nem volt hol is a szállásunk, ami az éjszaka közepén komoly probléma).
Kirándulások: Már Reykjavíkban érzi az ember, hogy valami igen különleges helyre került, amikor pedig végre kiszabadul a városból, akkor azonnal látja, hogy ilyen helyből nincs sok a világon. Szerencsére sokat tudtunk utazni, többnyire buszt vagy autóbérlést és majdnem mindig sátrazást választottunk. Hiába van 10-12 fok nappal, csaknem mindig erős szél és nagyon gyakran eső, ez is hozzátartozik a tájhoz akárcsak a moha borította végtelen lávamezők, a fekete (vagy aranysárga vagy rózsaszín) tengerpartok, a fák teljes hiánya és a gleccserek. Hatalmas vízesések (Gullfoss, Skógafoss, Dynjandi…), jéglagúnák (Jökulsarlón), meleg vizű folyók, források amikben fürdeni lehet (Reykadalur, Flókalundur), vulkánok (Snaefellsness): ez mind Izland. Turista viszonylag kevés van, de Izland amúgy is nagyon ritkán lakott, igazán elveszettnek érezheti magát az ember. Nem is tudok erről mást mondani: beszéljenek a képek!
Ha bármi kérdésed van Izlanddal vagy a gyakorlattal kapcsolatban, szívesen válaszolok! 

Gerecsei László