Adana

Adana kelet-Törökországban található, közel Szíriához, és a Földközi-tengerhez. Júliusban átlagosan 40 fok van, és nagyon magas a páratartalom. Adana egy tipikus szekularizált város, 2 milliós lakossággal. Hatalmas betonpanelek, modern kirakatok, pláza a kukoricaföld közepén. A másik oldalon viszont a főúton csúcsforgalomban a perecárusok tolják kis kocsijaikat, a helyi járatos busz csak lassít, és úgy kell rá le vagy felugorni, és mindenhol iszonyú nyüzsgés, árusok, emberek, teázók, étkezdék. Amikor ott jártam, még a legmodernebb pékségekben is kemencében sütötték a finomságokat! Igazi keleti őrület! Először az ember szeretne hazafutni, annyira más világ, aztán lassan megszereti, végül pedig sűrű könnyek közt búcsúzik tőle.

A kórház:
A kórház az egyetemen van. Ez egy hatalmas szigeten van, egy óriási, gyönyörű kék vizű tó közepén. Ide busszal kellett kimenni. A kórház felszereltsége hasonló volt egy magyar kórház felszereltségéhez. Egy érdekesség, hogy Törökországban a rezidensek 2000 eurót keresnek…

A gyakorlat érdekes volt. Egy angolul alig hebegő, de amúgy nagyon rendes rezidenshez osztottak be. Ha törtem magamat, és erőlködtem, akkor csinálhattam valamit, amúgy nem nagyon tudták, mit is kezdjenek velem. Az orvosok nagyon kedvesek voltak, amint végeztek a munkával, mindig vittek minket vacsorázni, teázni, vagy bulizni. A két magyar társam sebészeten volt, ott úgy tűnt, többet lehetett tanulni, habár ez is teljesen fakultatív volt.

A helyi szervezet:
A szervezet tipikus keleti mentalitású volt. Ez nekünk először katasztrofálisnak tűnt. Késések, össze-visszaszervezések, tökörészés, fejetlenség. Aztán megszoktuk, hogy itt egyszerűen ilyenek az emberek. Ebből fakadóan a kirándulásokat is nagyjából magunk intéztük. Egy hétvégén voltunk a tengeren, egy hétvégén pedig Aniochiában.

A szállás:
Fiúk és lányok nem aludhattak egy szálláson. A lányok eléggé elégedetlenek voltak a szállásukkal, nem ok nélkül. Én egy hatalmas, modern, ötszobás lakásban laktam. Szóval én elégedett voltam. Elégedetlenségünknek hangot adtunk, és úgy tűnt, hogy felfogták, és valószínű a szálláson már változtattak.

Összegzés:
Törökország gyönyörű ország. Az ott eltöltött egy hónap egész biztosan egy életre szóló, felejthetetlen élmény lesz mindenkinek. Az árak hasonlóak az itthoniakhoz, Törökország nem olcsó mulatság. Az ország biztonságos, teljesen nyugodtan lehet benne utazgatni, viszont ehhez mindenképp ajánlom a Lonely Planet útikönyvet. Ebben teljesen meg lehet bízni.

Adana egy különös élmény. Azoknak ajánlom, akik szeretnének megismerni egy ismeretlen, teljesen más kultúrát. Adana teljesen más, mint Isztanbul vagy Anakara vagy Izmir. Adana leginkább olyan, mint egy falu, ami öt év alatt milliós nagyvárossá vált. Az emberek kedvesek, nem akarnak becsapni, ufóként néznek a fehér emberre. Viszont aki oda megy, az legyen bátor, határozott, önálló, és tudjon egyedül szervezni magának hétvégi utakat (Lonely Planet) a környező gyönyörű helyekre, és ne lepődjön meg semmin. A megszokott igényeit, elvárásait pedig hagyja otthon. Szerintem ideális, ha nem egyedül, hanem pár baráttal megyünk oda. A városban lehet kóborolni egyedül biztonságos. De aki vállalkozik erre a kalandra, az sok szép emlékkel lesz gazdagabb! Isztambulból nekünk négy nap elég volt, Ankarát pedig én rondának találtam. Ha bármi kérdése van bárkinek, szívesen segítek!

Megyeri Tamás