Vitoria

Nem kis szerencsémre, a negyedik évvégi sebészet nyári gyakorlatomat Brazíliában sikerült eltöltenem. Egy teljes hónap, a szinte kontinensnyi méretű, közel kétszázmillió lakosú országban. Ez nem lesz hétköznapi kaland – gondoltam magamban. Higgyetek nekem, nem is volt az!

Már a Budapesttől légvonalban csaknem tízezer kilóméterre fekvő Vitória – mely egyben Espírito Santo állam fővárosa – megközelítése sem volt egyszerű feladat. Az Atlanti-óceán partján fekvő város voltaképpen egy kicsi szigeten terül el, egy öbölben, Riótól ötszáz kilóméterre, északra. Az utazás kimondottan megterheli az embert, több, mint 14 órát töltöttünk a levegőben, amihez hozzáadódik a végtelennek tűnő reptéri várakozás két átszállással, Párizsban és Rioban. Ha Ti is ilyen távoli útra vállalkoznátok, mindig legyetek tekintettel a gépek csatlakozásaira, sok időt és energiát spórolhattok, feltéve, ha nem késitek le a kívánt járatot.

Halálosan fáradtan, de mégis telis-tele izgalommal landoltunk Vitória barátságos, kicsike repülőterén, ahol már várt ránk a brazil egyetemistákból álló diáksereg. Amibe azonnal beleszerettem, az a szakadatlan szikrázó napsütés, a repülőgép hűvös klímáját felváltó forróság és a jóformán leírhatatlanul gyönyörű táj.

A helyi fogadó diákjainkkal azon melegében cimborák lettünk (később talán barátok is) és perceken belül a város közepén találtunk magunkat. Arrafelé az utak nagyon zsúfoltak, a közlekedés olykor nehézségekbe ütközik, részben a rendkívüli forgalom miatt, részben pedig azért, mert sok esetben még a helyiek sem igazodnak el könnyedén a zegzugos utcák rengetegében. Én mázlista voltam, hisz a kontakt emberem ügyesen navigált, azonban olykor-olykor még mi is el-eltévedtünk.

Espírito Santo állam központi egyeteme (röviden UFES) egy óriási intézmény. Ennek orvosi karával együttműködve kaptunk lehetőséget tudásunk gyarapítására és szakmai tapasztalatok szerzésére a sebészet terén. Az egyetem orvosi karához tartozó oktatókórház a Hospital Universitario Cassiano Antonio de Moraes (HUCAM) sebészeti osztálya szenzációs helynek bizonyult sebészi ismereteink bővítésére. Az osztály lényegében mindig nyitva állt előttünk és a helyi hallgatók előtt is. Bár a kórház épületei, kórtermei és kiszolgáló egységei ütött-kopott, viseltes látványt nyújtottak, ennek ellenére a műtőben ugyanolyan magas színvonalon folyt a munka, mint a világ bármely fejlett országában. A ránk felügyelő, témavezető orvos, Dr. Gustavo Peixoto országos szinten is elismert szakember, kiemelt szakterülete a máj sebészete, így lehetőségünk volt többek között májtranszplantáció megtekintésére is.

További pozitívumként említhető, hogy ezen rengeteg szakmai programlehetőség mellett, mégis meghagyták a hallgató azon szabadságát, hogy olyan elfoglaltságot válasszon, amely leginkább érdekli, mind a sebészeti, mind szabadidős téren. Ezt társammal, Szadai Zoltánnal ki is használtuk, s így számtalan, nem mindennapi élménnyel gazdagodtunk.

A brazil emberekre nagyon jellemző a folyamatos vidámság, pozitív látásmód, felszabadult, barátságos hozzáállás az életük minden percében. Többnyire nyugodtak, szinte sosem idegeskednek. Látszólag soha nem szomorkodnak, mintegy tudomást sem véve a nyílvánvaló, és szemmel látható, temérdek embert sújtó mély szegénységről. Állandó „díszletként” vannak jelen Brazília minden nagyvárosát körülvevő nyomornegyedek végeláthatatlan tengerei, az ún. favelák. Ezek a vidékek különösen veszélyesek. Belépni ide – főleg egy turista számára – több, mint kockázatos. Ha nyári gyakorlatod helyszínéül Braziliát választod, mindig legyél óvatos és maradj távol a faveláktól, amennyire csak lehet.

Az igen hasznos kórházi munka és műtéti asszisztálás mellett szerencsére bőven jutott időnk szabadidős tevékenységekre is. Rengeteget kirándultunk a környék káprázatosan egzotikus tájain és gyönyörködtünk a példátlan természeti értékekben. Mindennaposak voltak a grillpartik, ahol jó pár egyetemistával együtt kipróbálhattuk a helyi ételeket, italokat, táncokat. Hogyan él és mulat egy brazil? Azt látni kell! Sokat tanulhat belőle a merev, stresszes, gondterhelt és folyton idegeskedő kelet-európai ember. Véleményem szerint, ezen életstílus megismerése legalább annyira fontos része volt a gyakorlatnak, mint a műtőasztalon látottak.

Szabad hétvégéinken igyekeztünk más városokba is ellátogatni. Úgy közelebbiekbe, mint például: Vila Velha, Guarapari, Domingos Martins, mint távolabbiakba, melyeket ugyebár egyszerűen tilos kihagyni: Rio de Janeiro és Salvador. Összességében rengeteget utaztunk, de Brazíliának így is csak egy kis szeletét ismerhettük meg, hihetetlen nagy országról van ugyanis szó.

Őszintén állítom, hogy élményeim életreszólóak. Ezen bő egy hónap alatt annyira sokmindent éltem át, melyet soha nem feledek el: emberek, tájak, ízek, illatok, életérzések. Ha egyszer az IFMSA segítségével Te is Brazíliába utazol – érkezz bármelyik városba is- garantáltan felejthetetlen élményekben lesz részed, amelyeket még a dédunokáidnak is lelkesen fogsz mesélni.

Végezetül pár dolog (a teljesség igénye nélkül), amelyeket semmiképpen ne hagyj ki, ha Brazíliába sodor a szél:

  • ételek (moqueca, torta capixaba (sururu), acaraje)
  • italok (Guarana, Cachaca, ebből készül az igazi Caipirinha koktél is)
  • focizás brazilokkal ( ne ellenük!)
  • szörfözés az óceánban
  • templomok (nézz meg minél többet, nagyon vallásos ország, rengeteg a gyönyörű templom)
  • brazil táncok
  • brazil lányok (legalább egy tánc erejéig)

Ha kedvet kaptál, Téged is vár Brazília!